Vezetők: Szabóné László Lilla (református lelkipásztor - teológiai tanár) és Szabó György (építészmérnök)
2022-vel új időszámítás kezdődött a Református Udvarban. Bölcsföldi András, aki 20 éven át volt vezetője ennek a kezdeményezésnek, 2021 őszén leadta ezt a szolgálatot. A Dunántúli Református Egyházkerület megkeresésére vállaltuk el férjem, Szabó György építészmérnök és jómagam, Szabóné László Lilla református lelkész és teológiai tanár a Művészetek Völgyében a Református Udvar fesztiválmisszió újragondolását, megszervezését és levezetését.
Taliándörögdi Kossuth utcai kékablakos portánk lett a bázisa a kezdeményezés megújulásának. Itt tartottuk a csapatépítőket, az előkészületeket, itt laktak az önkéntesek és itt vendégeltük meg a helyi református közösséget.
Elsőként a helyi lelkészházaspárt (Kádár Tamás György és Kádár Adrienn), a megmaradt aktív gyülekezeti tagokat (Varga Aranka és Varga Zsuzsa) és az ott nyaralóval rendelkező reformátusokat (Szabó András és Dorozsmai Szabó Eszter, Dobos Sándor és Dobos Sándorné Tímea, Füle Tamás) szólítottuk meg a nyári tervekkel, de további önkéntesek is csatlakoztak a Pápai Református Gimnáziumból és a budapesti teológiáról. Előbb a fesztiválmisszió célját és kereteit igyekeztünk megragadni, majd négy hívószót versenyeztettünk meg, amiből a LéleKzet kifejezés nyert.
Beszív. Benntart. Kienged. Mert ugye kell az a kis lélekzetvételnyi? Tudod, a nagy pörgésből a hűvös templompadba, amikor beülsz. És észreveszed. Hogy itt kicsit nyom valami. Talán egy emlék ülepszik. Vagy hozzád ér egy kopott fal, egy dalszöveg-sor. Hogy a képek közt sétálós csendben dobog valami. Majd kilépsz a fénybe. Az udvar zsong, lüktet, ringat. És már tudod. Hogy beszív, és kienged. Hogy élsz. Hogy van, aki éltet.
A templomban Nagy Károly Zsolt sárospataki teológiai tanár és a helyi lelkész fényképeit egybegyűjtve fotóinstallációt állítottunk ki: A templom különös, szokatlan tér. Van, hogy idegen, mégis lelkünkbe hatol. A templom közösség. Isten és ember kapcsolata. Alkotó és alkotás köteléke. Ő formál engem. Én válaszolok. Neki, aki egészen Más, mégis kibírhatatlanul közeli. Akiben élünk, mozgunk és vagyunk. Akiben-Akiből lélegzetet veszünk. A templom lelki élet. Reláció. Ehhez kapcsolódtak az interaktív alkotópontok: Névkarc (padvésés); Vedd fel a fonalat (terítő hímzés); Zsoltár születik (napi zsoltár közös írása).
Az udvarban kézműves pontot (Hagyj nyomot – alkotótér kicsiknek és nagyoknak: kavicsfestés, henna, papírnyomat, báb); pihenőpontot (Nyugvópont társasjátékkal, babzsákokkal) és frissítő pontot (Lelki fröccs az öt református szódával (fide, gratia, scriptura…)) hoztunk létre. Ehhez kapcsolódott egy raklapokból készített beszélgetős rész, ahol a szódákhoz kapott szövegbuborékokon szereplő igék és egy keresztrejtvény mentén kerestük a kapcsolatot a látogatókkal.
A napi program LéleKébresztővel kezdődött, az egyes naphoz kiválasztott ige mentén tartott áhítattal. Délutánonként sor került pontszerű programunkra, ahova református művészeket, művészcsoportokat hívtunk: Refis Bábozda Haláltáns avagy Villon Mester megváltása; Zámír Projekt; HoldalaNap Csendből szőtt hangszőnyeg; .. a Lélek leszállt az égből… táncjáték a Pápai Református Gimnázium Táncművészeti tagozatának előadásában; Zsongom Csillagjáró koncertje. Az ő aktív bevonásukkal vezettük a napzáró LéleKemelőt, ahol az aznapi művészeti ággal kísért interaktív áhítaton kerekítettük le az udvar aznapi üzenetét és egyben szolgálatát.
A hét során három a Biblia világát megnyitó műhelyre is sor került. Igeidő bibliaolvasó műhelyt vezetett Jakus Ágnes, Labirintusaink címmel képmeditációt tartott Szabó György, Vadász Márta Lélek útjai címmel vezetett bibliodrámás műhelyt.
